Felfedezte az arany oldószerét, hogy mentse az életét

A történet akkor kezdődik, amikor a második világháborúban a nácik bevonultak Dániába. Akkoriban Koppenhágában, az Elméleti Fizikai Intézetben dolgozott Niels Bohr Nobel díjas fizikus.

Egy magyar származású, később szintén Nobel díjjal jutalmazott tudós, Hevesy György dolgozott a keze alá. A megszállás napján (az „Adventures in radioisotope research” című visszaemlékezése szerint) arra érkezett be a laboratóriumba, hogy Bohr rendkívül ideges. Tudni kell, hogy a háború alatt a nácik megtiltották, hogy Németországból bárki aranyat vigyen ki. Bohr két német származású, üldözött tudóstársának Nobel díját rejtegette. Ezek a díjak elég nagyméretű, 23 karátos aranyérmék, ráadásul a tulajdonosuk neve is bele van vésve. Ha a nácik megtalálják, az egyenlő a halálos ítélettel.

Először Hevesy azt javasolta, ássák el, de Bohr attól félt, hogy a katonák képesek minden centimétert átkutatni, felásni, és megtalálják. Ekkor Hevesy úgy döntött, hogy megkísérli azt, ami addig lehetetlennek bizonyult, feloldja az aranyat.

Az arany az egyik legellenállóbb fém, és szinte semmilyen vegyülettel nem lép reakcióba. A legenda szerint Hevesy végül rájött a vegyület összetevőire, és miközben a megszálló erők Koppenhága utcáin masíroztak, a különleges oldószerrel rendkívül lassan ugyan, de feloldotta az arany Nobel díjakat. Megszületett a királyvíz, ami három rész sósav és egy rész salétromsav keveréke.

Később Bohr és Hevesy elmenekült Dániából, a Nobel díjak pedig a laborban egy üvegcsében várták a nácik bukását. Mikor a háború után Hevesy visszatért a megrongálódott laborba, meglepetésére az oldatot még mindig a polcon találta. Visszanyerte belőle az aranyat, elküldte a Nobel alapítványnak, akik újraöntötték, és visszaadták a díjakat a tulajdonosaiknak.

Fotó: Szigeti Tamás, MTA